Eminescu születésnapjára az Evenimentul Zilei című lap január 15-i számában a költő erotikus verseiből közölt néhányat. Másnap bűnhődött: Eugen Simion akadémikus megszidta a lapot, mondván, hogy Eminescu költészetét nem ezek a versek jellemzik. A professzor itt ellenpéldaként bizonyára a Doina üzenetére gondolt: a románok hazáját elözönlő idegenek szívét kutyák falják fel, írta Barabás István. A kritikai kiadásoknak kötelezően tartalmazniuk kell az író műveit a kézirat tiszteletben tartásával, beleértve a fennmaradt változtatásokat is. Ez okból Creanga és Eminescu írásait sem lehetett elhallgatni. Eminescu nemzeti költő, akit a mai szélsőséges román sovén-nacionalizmus szentté akar avatni. Az újságíró Eminescu soviniszta-antiszemita cikkeit még elnézik, de obszcén versei már sehogysem illenek egy ortodox szenthez. Hogyan hidalja át ezt a dilemmát a Román Akadémia? Eugen Simion megtiltaná a sajtónak a szellőztetést, ezzel szemben Dimitrie Vatamaniuc, a kritikai kiadás egyik gondozója bevette ugyan a trágár verseket, de azzal a magyarázattal, hogy ezeket nem Eminescu írta, hanem a korabeli sajtóból kimásolt népköltészeti termékekként maradtak fenn kéziratai között. Így már jöhet a szentté avatás – sugallja a tekintélyes tudós. Most azt akarják bebizonyítani, hogy Eminescu 1889-ben gyilkosság áldozata lett. Vagyis nem vérbaja és elmebetegsége kergette halálba, hanem azok a magyar és osztrák titkosügynökök, akik minden lépését figyelték, mert attól tartottak, hogy cikkei nyomán Erdély Románia részévé válik. /Barabás István: Lírai bilincsek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 20./
